Alább egy ékes péllda, hogy milyen érdekesen gondolkodunk mi, emberek és egyúttal íme a bizonyíték arra, hogy drága, pótolhatatlan törvényhozóink is humán lények. Gondolom sokan mások is megkapták az alábbi alkalmazási példáját a hazai antispam (levélszemét ellenes) törvénynek. Itt most nem az illető üzletlánc a lényeges, hanem az a teher, amit a törvény az ő nyakába akasztott.

Nem tudtam nem észrevenni, hogy a reklámlevél küldője a jövőben csak akkor folytathatja(!) a küldemények szórását irányomba, ha én megadom neki a nevemet ÉS lakcímemet.  Igen kérem, ennek kéne távol tartania a spammereket a levelesládámtól. Vajon ki számít közülünk arra, hogy 2009. május 31. napját követően konganak az ürességtől a levelezőszerverek, mert a spam mint műfaj feloszlatta magát? Hát én nem. (Ilyenkor hol van az a csodálatos ombucmanus???) De abban biztos vagyok, hogy az, aki eddig egy kilétére nem utaló e-mail fiókot használt az ilyesfajta küldemények fogadására,  nem fogja megadni a lakcímét. Én sem fogom, mert mi közük hozzá? Mit nyerünk tehát a törvénnyel? Kevesebb legális reklámlevél forgalmat, így az internet marketing érezhető meggyengülését, miközben a spam burjánzik tovább. Hajrá Magyarország, előre a döngölt földes információs szupersztrádán, avagy hülyeséggel is lehet országot hajtani, legalábbis a spamszemétdomb irányába!